A hiány mint belső korlát

Írtam egy szösszenetet, és  elkészülvén azon elmélkedtem hol tegyem közzé, melyik blogomban. Ez az írás váratlanul buggyant ki belőlem, egyik szó jött a másik után, tehát nem egy konkrét témához szántam, csak egyszerűen megtörtént.

 

Aztán azt gondoltam, hogy ez az írás túl spirituális, nem riaszthatom el azon olvasóimat, akik a vállalkozásuk fejlesztése miatt vannak itt. Főleg pont most, amikor új lendülettel módszeresen építem a vállalkozásom új irányát.

Majd hirtelen megszólalt bennem egy hang és megállásra intett. Észrevettem, hogy pont ezzel a gondolatsorral korlátozom magam. Pont emögött rejlik valami, ami miatt nem merem megmutatni lényem ezen oldalát.

Vajon mitől félek?  Attól, hogy leiratkoznak a hírlevélről, hogy a szorgos munkával épített közönségem megcsappan? Az elutasítástól, az ítélkezéstől?

Igen, ez is része, de ez még mindig csak a felszín. A mélyben van valami, ami ezt generálja. Egy hiányérzet, pontosabban, ami az űr betöltésére törekszik. És ez nem más mint az elfogadás utáni vágy. Hogy ne kelljen szerepet játszani, vagy bizonyos módon viselkedni, mint gyerekkoromban az apám irányába. Hogy úgy fogadjanak és ismerjenek el, aki vagyok.

Ezzel az új felfedezéssel úgy döntöttem, hogy Neked is megmutatom. Miért ne tenném!? Tehát itt az írás drága olvasóm. Tudom és elfogadom,  bárhogy is döntesz, maradsz vagy mész, az úgy jó.

Ebben az írásban a jelenlegi tudatosságom tükröződik, az elmúlt 18 év belső munkája. Ettől vagyok ma az aki, és nem csak akkor, amikor meditációt vezetek, hanem akkor is, amikor a célok eléréséről, pénzről vagy a vállakozás növekedéséről beszélünk. Hiszen minden belülről indul el, az eredmények tükörképek.

Ha maradsz, a következőkben megmutatom hogyan alkalmazd a rózsaszín keretben leírtakat, (ami megjelent a www.kristalytanc.hu-n is) vagyis az univerzális törvényeket a gyakorlatban, a siker, gazdagság, a vállalkozásod növekedése érdekében. Milyen kérdéseket tegyél fel azért, hogy rálelj a belső korlátokra és mit tegyél azért, hogy áttörd az eddig láthatatlan falakat.

Várlak vissza!

Emlékezés - Önmagadra

Ez a hétvége az emlékezés, elengedés hétvégéje, amiben az újholddal benne rejlik az újjászületés is. Kérlek most magadra figyelj, az őseid benned élnek. Emlékezz arra, aki igazán vagy: a teljességedben, az isteni lényedben.

Emlékezz arra a kislányra, aki a csillagok felé törekedett.

És most tekints a mostani önmagadra:
Milyen álmodat felejtetted el az út porában?
Mit hittél el tévesen önmagadról a szüleid, gondozóid viselkedése, véleménye, tanítása által? Hogyan ástad el ezek a téveszmék által önnön nagyszerűségedet, és veszítetted el a kapcsolatot isteni lényeddel?
És a teremtő bölcsességével, a kozmikus tudattal, Istennel? 


A múlt már nincs. A tegnapot eltemetted és csak a jelen van. A múlt csak az emlékezetedben él, tehát itt az idő arra, hogy minden téves gondolat, fájdalom távozzon a múltba. Függetlenül attól, hogy a felmenőid itt vannak még, vagy már távoztak egy másik létsíkra.

Tehát amikor gyertyát gyújtasz emlékezz rájuk, de legfőképp önmagadra és engedd, hogy a gyertya fénye bevilágítsa azt az árnyékot, amit cipelsz gyerekkorod óta.
Engedd, hogy felszínre kerüljön mindaz, amit szeretetlenségként, korlátként vagy hiányként éltél meg.

Tudatosítsd magadban, hogy az univerzum örök törvényei alapján mindezek poláris ellentéte is létezik,tehát a szeretet, végtelenség és bőség. És mindez elérhető számodra, hiszen ebből születtél, magadban hordozod isteni mivoltodat. Emlékezz!

Tehát ahogyan a gyertya fénye lobog képzeld el és engedd meg magadnak, hogy távozzon mindaz, ami nem a teljességedet, nem a fényedet képviseli. Már nem az a kisgyerek vagy, akinek szentírásként kell elfogadnia minden megnyilvánulásukat, istenként kell tekintsen a szüleire.
A valódi istenség egy magja benned van, ami folyamatos összeköttetésben áll a Teremtővel, így lehetőséged van szabadon megválasztani az új valóságodat.

Tedd ezt, válaszd a teljességet, a bőséget! Nyilvánítsd ki!
És tudd, hogy ez így van!